Ma vagyok 33 éves…
A balesetem óta nem szeretem a születésnapom. Arra emlékeztet, hogy: még egy év telt el ebben a székben ülve. 17 éves voltam, most 33 vagyok. Lassan ugyanannyi ideje ülök, mint, amennyit jártam életemben és ez a szám egyre nagyobb lesz.
Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e erről, és egy facebookon olvasott poszt miatt döntöttem amellett, hogy megteszem, bízva abban, hogy néhány ember egy kis erőt merít belőle a nehezebb időkben. Abban a posztban egy lány mesélte el a tehetetlen harcot a meg nem szűnő fájdalma ellen, amit egy műtét okozott. Kétségbeesettnek éreztem, de pontosan tudtam, hogy miről ír. Ezért pontosan tudom, hogy vagy vége lesz a fájdalmának, vagy megtanul vele élni és elviselni azt úgy, hogy a legkevesebb hatása legyen az életére. Az állapot nem lesz állandó. Semmi sem az, csak a változás.
Nem úgy terveztem, hogy 17 évesen egy baleset miatt, amit még csak nem is én okoztam, az életem kerekesszékben kell töltenem. Kevesen tudják, és még kevesebben tudják elképzelni, hogy bár nem érzem a lábaim, szinte elviselhetetlen fájdalom van bennük minden nap. Hol erősebb, hol gyengébb, de folyamatos…reggel felkeléstől, este elalvásig. Úgy 13 éve kezdődhetett, orvosokhoz jártunk, úgy szedtem az erős fájdalomcsillapítókat, mint a Tiktak-ot, de semmi nem enyhítette. Volt, hogy délután 2-re kiütöttem magam, sírtam, majd nevettem a szerektől de a fájdalom csak nem akart múlni. Képzeld el, amikor beütöd a könyököd abban a kellemetlen pontban, de társul hozzá egy olyan érzés, mint ha tűzbe tennék a tested és egy erős hasogató fejfájás, csak ezt a lábadban érzed minden nap amíg ébren vagy. Eljött az idő, amikor döntenem kellett. Elegem volt a gyógyszerekből. Azt mondtam magamba: „Tudod mit, fájj, ha akarsz, sza*ok rá, én leszek az erősebb!” Dühös voltam. Attól a pillanattól kezdve nem szedek erre a fájdalomra gyógyszereket. Megtanultam együtt élni vele. Befogadtam a fájdalmat az életembe, mert ez volt az egyetlen választásom, hogy „normálisan” élhessek. Már kevésbé hat egy napomra. Képzeld el, mint ha a fejedben a gondolatok, érzések egy futószalagon mennének, mint egy jól működő óriás gyárban. Két ilyen szalag van. Az egyiken van minden gondolatod, érzésed. Ez a szalag van elöl, ez amire koncentrálsz, de van egy másik szalag a háttérben, amin ez az erős fájdalom van. Ott van, de azzal a szalaggal senki sem törődik. Érzed a jelenlétét, de nem veszed figyelembe és nem engeded, hogy a két futószalag keresztezze egymást és kavarodást okozzon. Valahogy így zárom ki és élek együtt a fájdalommal. Dühös vagyok rá, szeretném, ha elmúlna, mert rengeteg energiát emészt, de nem győzhet, nem engedem, hogy számottevően befolyásoljon. Ez a lányról jutott eszembe, akinek a posztját olvastam. Meg fogja találni a megoldást a kezelésére, mindenki megtalálja…
Mostanában nehezebb napjaim vannak. Sokszor eszembe jut, hogy abba kellene hagyni egy csomó mindent, amit csinálok, mert úgy érzem nincs értelme, nem kapok érte elismerést, nem haladok egyről kettőre…de már ezerszer átmentem ezeken és még soha nem adtam fel semmit, így sajnos rá kellett jönnöm, hogy bizonyára most sem fogom. Egyszer régen édesanyámnak mondtam, hogy „inkább olyan leszek, mint azok az emberek, akik nem törődnek semmivel és senkivel, egész nap a kocsmában ülnek és mégis milyen jól érzik magukat. Nem fogok többet azon agyalni, hogy lehetne jobb, elegem van már ebből, elfáradtam.” Ennyi volt a válasz: „Nem fogod, nem tudod. Egyszerűen azért, mert Te nem olyan vagy.”
A héten rossz hírt olvastam. Elment közülünk egy főiskolai csoporttársam, egy lány, aki sikeres modell volt az Egyesült Államokban. Néhány éve daganatot találtak a lábában, megoperálták, kezelték, úgy tűnt, hogy meggyógyult, de pár napja véget ért földi élete. 31 éves volt. Bár, nem tartottuk szorosan a kapcsolatot, mégis döbbenten olvastam, lesokkolt a hír. Legyen könnyű neki a föld! 
Az jutott eszembe, hogy vannak, akik nem választhatnak, de többen vannak, akik igen, mégsem tesznek meg mindent magukért, pedig ki tudja, hogy mennyi van még hátra. Én úgy döntöttem, hogy nem fogom elpazarolni az időm, ameddig csak választhatok!
Legyen szép napotok!
#boviergyorgy
